Zootropolis – a rajzfilm, ami több, mint mese

Ez az a animációs mesefilm, ami teljesen elvarázsolta több szerzőnket is, és eskü, hogy nem beszéltünk össze 🙂
Anita és Dani is megírta párhuzamosan, hogy miért lett náluk 9/10 ill 10/10 értékelésű mesefilm. Ami nem is annyira mesefilm, hanem sokkal több. De ezt mondják el ők.

Czibulka Dani: Zootropolis – az állatok álomvárosa, ahol bárkiből bármi válhat. Vagy mégsem?

Egy utópisztikus világban az állatok félretették az ösztöneiket, hogy a ragadozók és növényevők  egymással karöltve felépíthessék Zootropolist, a civilizált állatok városát. A várost a hajdani állatösztönöknél jóval magasztosabb ideológiák vezénylik, melyeknek egyik alappillére az állatok sokszínűsége. De vajon tényleg képesek voltak a városlakók teljesen maguk mögött hagyni az állatias ösztöneiket? Vajon tényleg megteremtették az esélyek egyenlőségét ragadozók és növényevők; kicsik és nagyok között? Vajon George Orwell híres idézete, a “minden állat egyenlő” valóban ráillik-e a városlakók mindennapi életére? Akárhogy is van, azt hiszem nem túlzok nagyon, ha azt állítom: ez a mesefilm mérföldkő a Disney/Pixar animációk történelmében.

zootropolis 3Történetünk egyik főszereplője Judy Hopps, a leleményes és törtető nyúl, aki már egészen kicsi korában elhatározza, hogy őbelőle lesz Zootropolis legelső nyúl-rendőre, aki jobbá teszi a világot. Töretlen optimizmusa és kitartása révén később teljesül a vágya: a város polgármestere, Lionheart kinevezi őt járőrnek. Hamarosan meg is kapja az első igazi ügyét: meg kell találnia egy eltűntnek nyilvánított vidrát. Nyomozása során megismerkedik a történet másik főszereplőjével, Nick Wilde-dal, a rókával. Nick első látásra simlisnek, szarkasztikusnak és pesszimistának tűnhet, ám a történet előrehaladtával rájövünk, hogy ennél jóval több lakozik benne. Eleinte lesajnálóan tekint Judy törtetésére és álmaira, később mégis segítő társa lesz a nyomozás véghezvitelében. Mire a szereplőink észbe kapnak, egy óriási politikai összeesküvés kellős közepén találják magukat.

zootropolis 1A néhol óriási csavarokkal tarkított cselekmény folyamatosan sziporkázik, és egy pillanatra sem ül le, állandó izgalomban és/vagy nevetésben tartja a nézőt. A főszereplők közötti “kémia” remekül működik, a kettejük némiképp eltérő világnézete és személyisége egyaránt teremtenek komikus, elgondolkodtató, és szívmelengető helyzeteket. A mellék- és háttérszereplők – habár ők a főszereplőkhöz képest jóval kevesebb időt kapnak a vásznon – szintén érdekesek és megmosolyogtatók. Közülük kiemelném Bogo őrmestert, Judy (szó szerint) bivaly főnökét, aki a szigorú és keményvonalú parancsolgatás megtestesítője – egészen addig, amíg nem látjuk őt egyedül az irodájában (ezt a poént inkább nem lőném le 😉 ). A nézők körében szintén nagy kedvenc Finnick, aki Nick kis növésű, ám elképesztően laza simlis társa – az ő szarkazmusa még Nickét is felülmúlja.

zootropolis 2Az egzotikus látványvilág egyike a mesefilm nagy erősségeinek: mind a látványtervezők, mind az animátorok jelentősen kitettek magukért. A lehető legkorszerűbb animációs programot és eszközöket felhasználva igyekeztek minél aprólékosabban vizualizálni a szereplőket és a környezetüket. A precizitásuk egyik nagy vívmánya magának a városnak, Zootropolisnak az ábrázolása. Egy színfalak mögötti interjúban a készítők elárulták, hogy számukra az egyik legnagyobb fejtörést az a kérdés okozta, hogy milyen látványelemekkel hozzák egyensúlyba Zootropolis utópisztikus voltát, és a civilizált városias jellegét – hogyan ábrázoljanak egy várost, mely minden állat számára egyaránt élhető. A készítők a természetes és modern elemek, a színes és absztrakt formájú épületek, valamint a lakók sokszínűségének pazar kombinációjával szemkápráztató mesevilágot tárnak a szemünk elé. A látvány szinte hívogatja a nézőt, hogy minél többet lásson ebből a csodálatos városból. Amely a cselekményen kívül talán a legérdekesebb lehet a néző számára, az a város működésének találékony rendszere. A film részletekig hatolóan bemutatja, hogy hogyan élheti a mindennapjait az a rengeteg, különböző méretű, és más-más klímához szokott állat egymás mellett. Ahogy a történet halad előre, a néző úgy ismeri meg a város különböző kerületeinek egyedi arculatát, az apró rágcsálók körzetétől az óriási jegesmedvék sarkköri klímájú lakhelyéig.

Humoros és izgalmas történetszál, aprólékos és szemkápráztató látványvilág, ötletes kivitelezés, egymást remekül kiegészítő főszereplő-páros, szerethető mellékkarakterek. Ezek mind-mind hozzátesznek a mesefilm nagyszerűségéhez. Ám mitől lesz ez a mese mégis több, mint csupán egy a jobban sikerült Pixar animációkból? Miért gondolom a Zootropolist “mérföldkőnek” a Disney történelmében? A válasz a film szokatlanul nagyvonalú politika-társadalmi állásfoglalásában keresendő. (Igen, jól olvastad). A film ugyanis az eddig felsorolt pozitívumok mellett hordoz egy nagyon erős üzenet a társadalmi szintű kirekesztésről és előítéletekről.

A cselekmény előrehaladtával világossá válik, hogy Zootropolis elfogadásra építő eszmeiségének ellenére az állatfajok egymás közötti előítélete és elfogultsága még mindig él a társadalomban. Ezeket az előítéleteket a főszereplőink is megtapasztalják önmagukon. Például Judy-ról a történet elején nagyon kevesen hiszik el, hogy apró termetű nyúl létére kompetens bűnüldöző zsaru válhat belőle. A kortársai kinevetik, Bogo őrmester lenézi, a szülei pedig értetlenül állnak a répaárusítás iránti érdeklődésének teljes hiányához. Judy évekig tartó kiképzésének küzdelmeit egy jól összetett montázsban követhetjük végig, melyben kiderül, hogy álmait a folyamatos külső személyek hitetlenkedéseinek ellenszelében, valamint a számtalan elbukás árán kellett elérnie. Nickről szintén kiderül, hogy a simlis és megbízhatatlan énje csupán egy “álarc”, melyet azután vett fel, miután kiskorában a növényevő állatok kizárólag az ő róka volta miatt kiközösítették. A cselekmény folytán a hajdani növényevők és ragadozók közötti ellentét újra kiéleződik, mely nem csak társadalmi feszültséget hoz Zootropolis városára, hanem Nick és Judy barátságát is veszélybe sodorja. Ahogyan ez a film ezt a (való életben is jelen lévő) feszültséget ábrázolja, és amilyen végső tanulságot levon az előítéletekről, s a félelmet kihasználó politikusokról, az szerintem elképesztően bölcs és bátor döntés volt a készítők részéről. Ezzel a társadalmi-politikai szállal vett meg engem a film, kilóra. Hőn remélem, a Zootropolis példája segít más mesegyártók szemét is felnyitni, hogy végre ne passzív és öntudat nélküli fogyasztóközönségnek tekintsék a gyerekeket, hanem igényesebb gyerekműsorokat gyártsanak világszerte.

A politikai szálon kívül egyéb társadalomkritikákat is megfogalmaz a film. Az ügyfélszolgálati iroda intézői például mind lassú lajhárok, akiknek egy mondatot is percekbe telik összerakni. Ez a döntés nem csupán gyermekeknek szánt laza humort eredményezett, hanem egy szatirikus kikacsintást is tartalmazott az idősebb korosztály felé; hiszen mely felnőtt ne ismerné azt a feszítő érzést, amikor az okmányirodák intézői órákig várattatják az embert egy fontos papír kiadásával. Szintén az idősebb korosztálynak számos popkulturális utalást tartalmaz a film – ezeket azonban nem lőném le, a szemfülesebbek úgyis levadásszák őket 😉

A rajzfilmet nemtől-kortól függetlenül akárkinek tudom ajánlani, mindenki meg fogja találni a filmben a “neki valót”. Viszont a szülőknek nem árt tudomásul venniük, hogy a filmben vannak olyan jelenetek, melyek eléggé rémisztőek lehetnek a kisebb korosztálynak. Bár a történet élvezetéhez nem szükséges, de a teljes megértéséhez ajánlott minimális társadalomismeret a gyermekeknek.

 

rank10-10u


Wekker Anita: Egy igazán lenyűgöző mese és egy állatian izgalmas krimi egyben – ez a Zootropolis.

Mikor azt gondolnánk, hogy az animációk készítői már nem tudnak újat mutatni az állatos történetekkel tarkított palettán, akkor jön a Disney és megmutatja, hogy de, bizony, akad itt még mesélnivaló. Nem is akármit tettek elénk, a Zootropolis ugyanis annak ellenére, hogy elsősorban a gyerekeket szólítja meg, valójában olyan mély üzenetet hordoz magában, ami a felnőtteket is elgondolkodtatja, mindezt egy olyan izgalmas cselekményszálra felfűzve, hogy az ember azon veszi észre magát, hogy határozottan izgul az animált szereplőkért. A csodálatos állati utópiában nyoma sincs az embereknek, az állatok nélkülük szocializálódtak és építették ki modern civilizációjukat, ahol már nyoma sincs az erőszaknak, s minden állat békében él egymás mellett fajtól függetlenül.

zootropolis 5A történet szerint Judy Hopps, a kisvárosi nyuszilány gyerekkorától kezdve rendőr akar lenni, s mikor elvégzi az akadémiát, bekerül Zootropolis nagyvárosi rendőrségére az igazi ragadozók közé. Bár kezdetben csak a parkolóőri munkát sózzák rá, Judy eléri, hogy megbízatást kapjon egy eltűnt vidra megtalálására. Mivel a rendőrségtől nem számíthat támogatásra, egy piti bűnözőhöz, Nick Wilde-hoz, a rókához fordul segítségért, és együtt vágnak bele a keresésbe.

SPOILER

Rövidesen megtalálják az időközben megvadult vidrát és másik tizennégy szintén vad emlőst, azonban továbbra sem tudják, mitől vadulhattak meg ragadozó társaik. Mivel a tünet csak a ragadozóknál jelentkezett, a többi állat egyértelműen el akar határolódni tőlük, ez a félelem pedig gyökeresen megváltoztatja a városlakók mindennapjait. De mi okozza a ragadozók megvadulását? És legfőképpen ki mozgatja a háttérből a szálakat, hogy a növényevő kisebbséget a húsevő többség ellen fordítsa, és ezzel politikai hatalmat szerezzen magának?

zootropolis 7Mindamellett, hogy a cselekmény nagyon izgalmas, vannak további említésre méltó pontjai is a filmnek. A történet kezdetén az önmegvalósítás fontosságára hívja fel a figyelmet, amikor Judy eltökéli, hogy nyuszi-mivolta ellenére ő bizony rendőr lesz, és ebben senki sem akadályozhatja meg. Gyerekkorban és különösen a tinédzsereknél érzékeny téma lehet az önmegvalósítás; van-e elegendő hitünk és bizodalmunk magunkban, hogy megvalósítsuk az álmainkat, annak ellenére, hogy túl kicsik, túl nagyon, vagy éppen más bőrszínűek vagyunk, mint a többség.

zootropolis 6Az állatokban kialakuló, társaik ellen irányuló félelem pedig a legveszélyesebb tömegmanipuláció, amit szintén remekül, érthető módon tálal ez a film (igen, ez egy gyerekeknek szóló film). Egyértelmű üzenete, hogy annak ellenére, ha a társadalom egyes szegleteinek viselkedése megrémisztene bennünket, továbbra is bizalommal kell lennünk irántuk, és inkább a probléma megoldásán, mint a tőlük való éles elhatárolódáson érdemes munkálkodnunk. Kemény, ugye?

A komoly üzenet ellenére humorban sem szenved hiányt a produktum, a rengeteg filmes utalás pedig kifejezetten mulatságos lehet az idősebb nézőknek. Cukiságból is jelesre vizsgázott ez a mozi, a csigatempóban dolgozó, lusta irodai lajhárok jelenete különösen emlékezetesre sikerült. A karakterek szeretni valóak, mindegyik nagyon kidolgozott, mindenkinek megvan a maga szerepe a történetben, és a film sorra visszacsatol hozzájuk. Minden szálat elvarrtak, minden a helyén van, összességében az egész film nagyon egyben van.

Az egész család számára ajánlott ez a könnyed, de mégis velős, lenyűgöző történet.

 

rank10-9u

 

A Zootropolis (Zootopia):  színes, magyarul beszélő, amerikai családi animációs film, 108 perc, 2016

 Rendezők: Jared Bush, Rich Moore, Byron Howard

Comments

comments

You may also like...

1 Response

  1. 2016-06-15

    […] És megállapítottam, hogy rég láttam ennyire felnőtteknek IS szóló rajzfilmet (na jó, a Zootropolis még ilyen). A történet szerint mindannyiunk agyában öt Agymanó (alap érzelem) lakik: Derű, […]

Hozzászólás