Szerelem, mámor, Verona – Levelek Júliának

 

Gondoltatok már arra, hogy a szerelem mennyire lehet időtlen? Kislánykorunkban a “boldogan éltek, meg nem haltak” fordulat csengett a fülünkben, melyet minden évben több film igyekszik megerősíteni.

Számomra sok szép irodalmi szerelmi történet létezik melyek az időtlen szerelmet alátámasztják, az egyik legkedvesebb Tolkien két hősének, Berennek és Luthiennek a meséje. De idézzük csak fel Héloiset és Abélard-ot, Dantét és Beatricét, Orpheuszt és Euridikét, Anyegint és Tatjánát, akiknek kitartása sokaknak ma is erőt ad. A világirodalom leghíresebb szerelmespárja azonban minden bizonnyal Rómeó és Júlia, a két veronai tinédzser, akik családjuk gyűlölködésének esnek áldozatul. Shakespeare drámáját számtalanszor adaptálták filmre, Gary Winick rendező azonban mindössze a helyszínt és a Júlia személyéhez kötődő legendát használta fel filmjében, mely egyik nagy kedvencem a romantikus filmek kategóriájában.

letters_to_julietA történet főhőse Sophie (Amanda Seyfried), aki újságíró szeretne lenni. Vőlegénye Victor (Gael García Bernal) szakács, aki esküvőjük előtt egy utazásra hívja el kedvesét Veronába. Sophie legnagyobb csalódására azonban Victor nem vele, hanem inkább a helyi gasztronómiával van elfoglalva. Sophie végül egyedül indul a város felfedezésére, s elsőként természetesen Júlia házához megy. Itt lesz figyelmes a sok ott hagyott levelet összeszedő fiatal nőre, aki egy különleges társasághoz vezeti. A hölgyek Júlia segítőinek nevezik magukat és válaszolnak a Júliához intézett, sokszor szomorú és szívfacsaró történetekre. Sophie cikket szeretne írni róluk, ezért Victor távollétében velük marad, amikor egy ötven éve írt levélre bukkan, melynek írója az ifjúkori olasz udvarlóját vesztette el. Sophie válaszol az idős asszonynak, s egy nap legnagyobb meglepetésére megjelenik Veronában. Claire (Vanessa Redgrave) egyszerűen elbűvölő idős hölgy, nem véletlen, hogy a szerepet az angol filmszakma legendájára osztották. A két nő első pillanatban szimpátiát érez egymás iránt és elhatározzák, hogy megkeresik Lorenzot. Claire öntelt unokája (Christopher Egan) először hallani sem akar tervükről, végül beletörődve az elkerülhetetlenbe velük tart, hogy segítségükre legyen. Az út során régi és új érzelmek törnek felszínre, s az idegen tájon mindenki megtalálja elveszett, vagy meg nem talált önmagát.
A film legnagyobb erénye, hogy nem habkönnyű és émelyítően giccses, hanem bájos, szívhez szóló, sokszor vicces. A különböző férfiak felkeresése különösen szórakoztató eleme a filmnek, a gyönyörű táj pedig a Bor, mámor, Provance-hoz hasonló hangulatot kölcsönöz neki. Külön érdemes Amanda Seyfried-et is megemlíteni, aki a Mamma Mia! című filmmel vált először ismertté és mutatta meg ragyogó színésznői képességeit, ott is Sophie-ként. Amanda azóta számos ragyogó filmben szerepelt (A lány és a farkas, Apák és lányaik, A nyomorultak, Kedves John!, Chloe- A kísértés iskolája), s bizonyította, hogy napjaink nagy színésznői közé sorolhatjuk. Gael García Bernal, a Victort alakító mexikói származású színész már a Rossz nevelés-ben is feltűnt számomra, sajnos itt csak mellékszereplőként játszhatott, de a rá bízott figurát hibátlanul alakította. Franco Nero (Lorenzo) szintén kellemes meglepetés volt, jó volt őt egy jó filmben látni.
Az alkotást mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki hiszi, hogy ötven év után is van szerelem, s ami elveszett megtalálható és helyrehozható. A Szerelmünk lapjai kevésbé drámai kiadásban csodás tájakkal és remek színészekkel többszöri megnézésre is kiválóan fogyasztható.

 

 

Levelek Júliának (Letters to Juliet) – színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 105 perc, 2010
Rend.: Gary Winick
Fsz.:  Amanda Seyfried (Sophie), Vanessa Redgrave (Claire Wyman), Charlie Wyman (Christopher Egan), Gael García Bernal (Victor), Franco Nero (Lorenzo Bartolini)

 

 
 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás