Mandarinok – A háború értelmetlenségéről

Egyre többen ismerik az észt filmművészetet Magyaroszágon, nem csak azért, mert évente több városban is megrendezésre kerül az Észt hét, melyen az év legújabb észt filmjeit is levetítik, hanem azért is, mert egyre több rangos elismerésben részesülnek. A Mandarinok (Mandariinid/Tangerines) című filmet például 2013-ban beválogatták az Oscar jelöltjei közé, amit az észt filmtörténet legnagyobb sikerének lehet tekinteni.

De miért érdemes megnézni ezt a filmet, ami a háború értelmetlenségét állítja a középpontjába? Hiszen annyi film foglalkozik hasonló témával, mi győzhet meg bárkit arról, hogy érdemes megnézni? Azért, mert ez a film nagyon emberi, és a háborús téma mellett egy olyan kérdést tesz fel, ami mindenki számára elgondolkodtató lehet: mennyit ér az emberek adott szava? Emellett nem elhanyagolható pozitívum az sem, hogy a filmben olyan vidékre utazhatunk Grúziában, amit nem túl sok filmben láthattunk még.

Hogyan keveredhetünk Grúziába egy észt filmben? A film rendezője, Zaza Urushadze grúz származású, és maga a film észt-grúz koprodukcióban készült. Szereplői is észtek és grúzok. A film története a közelmúltban, az abház háború idején játszódik Grúziában egy észt szellemfaluban, ahol már csak ketten maradtak: Ivo (Lembit Ulfsak) az ács és Margus (Elmo Nüganen) a mandarintermesztő. Ők még nem indultak el a háború elől Észtország felé, mert még le akarják szüretelni a mandarintermést, hogy ne vesszen kárba. A háború azonban utoléri őket: a falu közelében harc zaja hallatszik. Ivo befogad két sebesültet a két ellenséges oldalról, Nikát (Mihail Meskhi) a grúzok mellett harcoló önkéntest és Ahmedet (Giorgi Nakashidze), aki viszont az abházok oldalán harcolt, és eltemetik a halottakat.

mandarinok1A sebesülteket egy indulóban lévő orvos ellátja, majd Ivo ápolja mindkettejüket, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcoltak. A sebesültek ápolása és a mandarinaratás hátterében végig érezhető a háború fenyegetettsége, még a mandarinfák alatti beszélgetésekben is, de valahogy a film minden pillanata emberi marad. A háború veszteségei ellenére Ivo hű marad az elveihez, gondolatai a háborúról és az adott szó erejéről mindenki számára elgondolkodtatóak lehetnek. Hogyan hatnak az elvei a két ellentétes oldalon álló sebesültre? Hogyan alakul az ellenségek kapcsolata? Ezt nem fogom elárulni, aki kíváncsi rá, megtudhatja a filmből.

A történet végkifejletének elmesélése helyett elmondom, miért tartom olyan jó, ha nem is feltétlenül hibátlan filmnek a Mandarinokat. A történetmesélés, a grúz táj, Ivo gondolatai, sőt a film aktualitása is emlékezetessé tette a számomra. A történet megindító és elgondolkodtató, és jól emlékszem, hogy milyen katartikus élmény volt első  alkalommal megnézni. A mű középpontjában nem a harcok állnak, hanem az emberek, a négy főszereplő és az a példa, amit ők mutatnak a háború közepette, mégis képes izgalmasabb lenni, mint sok akcióra épülő háborús film. Filmnézés közben érdemes odafigyelni a zenére is, mert remekül illik a látványhoz, és különleges hangulatot kölcsönöz a műnek.

Nekem tetszett a film tempója, de lehetséges, hogy pár embernek túl lassúnak érződhet. Bár sok film foglalkozik hasonló témákkal, és a filmben könnyen találhatunk kliséket, ez nem von le a Mandarinok értékéből, hiszen már a tájak és a színészi játék miatt is érdemes megnézni.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a háborús filmeket, akik szeretik a drámát, vagy akik el akarnak gondolkodni a háború értelmetlenségén, és azon, hogy hogyan maradhatnak az emberek akkor is becsületesek és emberségesek, amikor a körülmények ellenük dolgoznak. Én először észt nyelven magyar felirattal láttam az észt héten, de utána megnéztem magyar szinkronnal is. Bármelyik verziót tudom ajánlani, nekem mindkét formában tetszett.

Mandarinok (Mandariinid) – színes, magyarul beszélő, észt-grúz háborús filmdráma, 87 perc, 2013

fsz: Lembit Ulfsak (Ivo)Giorgi Nakashidze (Ahmed)Elmo Nüganen (Margus)
rendező: Zaza Urushadze

rank10-8u

 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás