Lelki nyomor testközelből – A szégyentelen (Shame)

 

Steve McQueen filmje nem szűkölködik meztelen testekben és aktusokban, ám nem a szexről szól, hanem egy szexfüggő férfiról.
 
A szégyentelen_FassbenderBrandon (Michael Fassbender) visszafogottnak tűnő, munkájában sikeres, harmincas New York-i férfi, aki ha épp nem dolgozik, akkor szexel: egyedül, kettesben, hármasban, élőben és virtuálisan, sőt, az sem ritka, hogy a munkahelyén zárkózik be a mosdóba. Érzelmi analfabéta, csak szexuális ingerekre képes reagálni, és csupán a testiségen keresztül érzi, hogy él. Üres tekintetében kizárólag akkor csillan fel a fény, ha átjárja a vadászat izgalma és prédára lel. Jól bejáratott világát fenekestül forgatja fel hívás nélkül betoppanó és átmenetileg hozzá költöző húga, Sissy (Carey Mulligan). A szégyentelen_MulliganA lány is zakkant, de másképp: ő temperamentumos, szétszórt és túlságosan is szeretetéhes. Egyrészt eltérő személyiségük miatt, másrészt a sötét homályba burkolózó közös múlt miatt kapcsolatunk konfliktusokkal és feszültségekkel terhelt. Sissy megjelenése akarata ellenére kizökkenti a férfit a megszokott kerékvágásból, de kérdéses, hogy a járatlan út vezet-e valahová.

A szégyentelen nem könnyű film. Egyrészt azért, mert bár 101 perces játékidejével átlagos hosszúságú, ám meglehetősen lassú ritmusú. Másrészt természetesen a témája miatt, hiszen telve van nyers szexualitással és leplezetlen meztelenséggel. Ám a rendező mindig megtalálja a határt, ameddig elmehet anélkül, hogy a néző túlságosan kényelmetlenül érezné magát. Ráadásul az aktusokat és pucér testeket megmutató képek tizedannyira sem erotikusak, mint a metrón, tisztes távolból, állig begombolkozva elkövetett szemezést ábrázoló jelenet. És ez nem véletlen. Steve McQueen korántsem a zsigeri vágyakat szándékozta felkorbácsolni filmjével, amely valójában nem is a testről, hanem a lélekről szól. A lélek sötét bugyrairól, soha be nem gyógyuló sebeiről és tátongó űrjeiről, melyeket a főhős másoktól eltérően nem alkohollal vagy drogokkal próbál befoltozni, hanem a túlhajszolt testiséggel.
A szerzőtársával együtt a forgatókönyvet is jegyző rendező nem elemez, nem minősít, nem ítélkezik és a nézőt sem kényszeríti erre. Mentségeket sem keres hősei számára, így aztán nem ecsetelgeti, hogy mi vezetett életük széteséséhez. Mindössze annyit tudunk meg, hogy Brandon és Sissy közös gyermekkora nem volt fáklyásmenet, de ezt nem részletezi, és nincs is rá szükség. A lényeg, hogy ennek folyományaként egyikük érzelmileg teljesen bezárkózik, másikuk pedig túlságosan is szélesre tárja lelke kapuit, persze nagyjából ugyanolyan eredményességgel. McQueen a konklúziót sem rágja a szánkba: a mesteri befejezés nyitva hagyja a kérdést, hogy Brandon, aki korábban a legyet is röptében, vajon hogyan dönt, amikor eljut odáig, hogy egyáltalán fontolóra veszi, lépjen-e.
Bizonyára sok nézőt inspirál a film megnézésére a számos naturalista jelenet, mégsem ezek az igazán maradandóak, hanem a remekbeszabott, feszes párbeszédek, valamint a szuggesztív tekintetek. Márpedig tekintet ügyében Fassbender és Mulligan egyaránt erős. Párosuk telitalálat, elvégre mindketten generációjuk legjobb színészei közé tartoznak. A félig német, félig ír Fassbender 2006-ban tűnt fel a 300 című akcióeposzban, akkor még mellékszerepben, csillaga pedig ezután megállíthatatlanul emelkedett. Néhány cím a repertoárból: Éhség, Becstelen brigantyk, Jane Eyre, X-Men: Az elsők, A szégyentelent pedig olyan filmek követték, mint A 12 év rabszolgaság, a Macbeth és a Steve Jobs. Mulligan listája se szerényebb. A köztudatba az Egy lányról című filmmel robbant be, melyet olyan alkotások követtek, mint a Testvérek, a Ne engedj el, a Drive – Gázt! és A nagy Gatsby.

 

rank10-8

 

A film adatlapja a Mafab.hu-n: A szégyentelen – Shame (2011)

 
 

 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás