Kubo és a varázshúrok – gyógyír szívnek, léleknek

 

Vannak filmek, amikről tudod, hogy meg kell nézned. Aztán valahogy elsodródsz tőlük. Jönnek újak, mások. És ezek a filmek felkerülnek egy „fontos megnézendők listájára”, és lehet, hogy csak hónapok múlva jön veled szembe újból. És akkor jön a homlokcsapkodás, pláne ha olyan film, mint a Kubo és a varázshúrok.

Mert én ezzel így jártam. Amikor megjelent, akkor már éreztem, hogy ez az én filmem lesz: bizalomkeltő történet, Japán, mese-báb-animációs film, már a trailernek is lenyűgözött a képi világa… És valahogy mégis kimaradt. Mostanáig. De innentől az egyik legkedvesebb filmem lett.

A történetről nehéz spoilerek nélkül mesélni, így legyen annyi, hogy a film elején a csecsemő Kubo és édesanyja partra vetődik egy japán szigeten, ahol Kubo kisfiúvá felcseperedve mesélésből tartja el magukat. Édesanyja szellemileg kissé zavarodott, így Kubo az, aki gondoskodik róla. Kubo meséi a három húros pengetős hangszer (shamisen) játéka hatására életre kelnek, a papírból hajtogatott origami figurák eljátsszák a történeteket. Kubonak minden este szürkületre haza kell érnie édesanyjához, a tengerparti barlangba, hogy az éjszaka csillagai alatt meg ne lássák őt a volt családja: édesanyja nővérei és a Hold Király, a gonosz nagyapja. De egy este elkésik… és ez beindítja a történet kerekét.

Azt el kell mondanom, hogy mesebolond vagyok. Imádom az igazi, mély, elgondolkodtató, megható, megérintő és felkavaró történeteket. A mai mesékből ezt néha hiányolom. Hogy nem mernek igazán mély és komoly témákhoz nyúlni, amelyek a gyerekeknek pont annyira fontosak lennének, mint a felnőtteknek. A mesének az eredeti funkciója közül sok nincs meg a Disney-Pixar vonalban: az hogy nem minden rózsaszín. Nem mindig minden napfény, hanem van mellette árnyék is, amivel ugyanúgy szembe kell néznünk, de együtt válik teljessé a világ. Hogy nem kell félni a nehézségektől, mert erősebbé, jobbá, bátrabbá tesznek minket.

A Kubo ebben is más, sokkal több. Olyan témákat hoz fel, amelyek eléggé tabunak számítanak a mai mesefilm forgatókönyvek-történetek között: pl a szülők elvesztése, ami pedig egy bizonyos kor körül minden gyereknél előjön szorongásként. Amikor rájönnek, hogy a szüleik is halandók. A család mibenléte. Ki is az igazi családod? Ki vagy mi dönti el ezt? A barátok ereje. A harc helyett lehet más, saját utat is járni. És a megbocsátásról, ami szerintem a film egyik leggyönyörűbb és legfelemelőbb jelenete. Jól felépített, élet- és érzelemteli hiteles karakterek, fordulatos cselekmény és jól adagolt, finom humor.

És az egyik legfontosabbról szól: a mesélés, mesemondás erejéről. Hogy mire képesek a történetek, hogy miért fontos, hogy nemzedékről nemzedékre meséljük tovább a történeteket, a történetünket. Hogy az örök élet ebben rejtőzik: az egymásnak átadott történetekben, az emlékezésben.

A Kubo abban is különleges, ahogy készült. Mert nem a „klasszikus” animációs film, hanem stop-motion technika, és annak is a csúcsa, ami azt jelenti, hogy minden egyes mozdulatot, arcjátékot, szemráncolást, (harci) jelenetet kockáról kockára vettek fel 4 évig, utána rásegítetek számítógéppel, hogy simábban menjenek a mozgások. A hátterek nagy részét is felépítették makettből, és ezt dolgozták össze CGI technikákkal, hozzáadva a speciális hatásokat. Gyönyörű színek, csodás háttér, hangulatos képek sorozata beleég a retinánkba.

kubo-and-the-two-strings, kubo és a varázshúrok

És ami nekem külön csoda volt: az origami csodája. Ahogy Kubo meséi életre keltek papírfigurák képében. Mindezt úgy, hogy valóban meghajtogatták azokat a figurákat a filmforgatáshoz, nem csak számítógépes animáció keltette őket életre.

Összességében egy olyan film született, ami messze kiemelkedik a mai mesék világából történetével, mondanivalójával, melegszívűségével, technikájával – igaziságával.
Mindenkinek ajánlom, aki még hisz a csodákban, a mesék gyógyító, léleksimogató hatásában. De annak is, aki nem, mert ettől – valószínűleg – az ő szíve is ki fog nyílni.

mert nincs 10/12-es 😉

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Kubo és a varázshúrok – Kubo and the Two Strings (2016)

 

 

És végül egy kis érdekesség az igazi rajongóknak: Így készült… 😉

 
 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás