Kincsem, kincsed, kincsünk! – Egy vadiúj eastern Közép-Európából

 

Kicsit félve ültem be a moziba, mert túl nagyok voltak az elvárásaim a filmmel, és azt hittem, úgy járok, mint az új Trainspottinggal: jó, jó, de jobbat vártam. Egy olyan világot képzeltem el, mint a Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációiban volt: szép kosztümök, történelmi helyszínek, színészóriások a vásznon. Herendi Gábortól megkaptam, sőt többet, mint amire számítottam, mert mindamellett, hogy korhű volt, még egy kicsit modern is, ami többször mosolyt csalt a nézők arcára.

Van végre egy olyan filmünk, amire büszkék lehetünk, ami jó, ami szerelmetes, de nem nyálas, kosztümös, de nem giccses, vicces, de nincs benne ripacskodás. Kincsem a maga idejében egy legenda volt, egy versenyt sem vesztett, a története ilyen minőségű feldolgozást érdemel, került, amibe került, megérte. Először 2016 decemberére tervezték a bemutatóját, de nem akarták a filmet bedobni a nagy Star Wars hype közepébe, így lett a premier a nagy márciusi nemzeti ünnepünk másnapja. Az időzítés szerintem előnyére vált, mert itt a tavasz, többször süt a nap, mint esik, már hosszabbak a nappalok, mindezekhez még hozzájön az a pozitív életérzés, amivel kijössz a moziból, sokkal vidámabb hangulatot kelt. Lehet, hogy a karácsony előtti, rohanós shoppingláz alatt vagy a két ünnep közti zabálós vendégeskedés közben látjuk, csak a szokásos szirupos love storynak könyvelnénk el.

A forgatókönyv persze merőben eltér a valóságtól, egyedül Kincsem gazdája Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) , gondozója, Hesp (Gyabronka József) és cicabarátja (a filmben Schulz, a valójában Csalogány) létezett, de szükséges volt kiszínezni, felturbózni a történetet. Vége a szabadságharcnak, Blaskovich Bertalan bárót (Rátóti Zoltán), aki nagyszerű lószakértő volt, a fia szeme láttára végzi ki egykori barátja, Otto von Oettingen (Gáspár Tibor). A császár bizalmasa, az Osztrák-Magyar Lóegylet elnöke a család birtokát is megkapja, így Ernő és hűséges barátja, Hesp egy romos uradalomba kényszerül tengődni, de a lovászatról és lóversenyről nem hajlandók lemondani. 25 évvel később az ifjú Ernő lázadó, heves természetű dzsentri, a kupleráj királya, aki habzsolja az életet, a nőket, nem ismeri a félelmet. Úgy tekint a lóversenyre, mint saját magánháborújára az osztrákok, és apja gyilkosa ellen. Tetemes tartozása ellenére, vannak tervei, merész álmai, az egyik lóvásáron felfedezi Kincsemet. Megvennie viszont nem sikerül, mert Otto meseszép lánya Klara (Petrik Andrea) már csak dacból is az árverésen jócskán rálicitál. A vad kanca viszont ledobja az amúgy is sánta leányt, ezért le akarja lőni apja. Blaskovich, akinek sikerül a lóval megtalálni a közös hangot, viszont nem engedi, és megveszi a nőtől. Eleinte kölcsönös megvetés és közöny van a két fiatal között, ami nyilván a múltból ered, de egyre erősebb közöttük a vibrálás. A lányt, akit apja szeretete, és jóindulatú aggódása szinte börtönben tart, elvarázsolja a fiú makacs kancába vetett hite, és szent meggyőződése, hogy ebből a beteges, gyenge lábú állatból versenyló lesz.

A két színész játéka, a Kincsem legnagyobb erőssége, Nagy Ervin zseniálisan alakítja a fiatal amorózót, Petrik Andrea karaktere pedig roppant bájos, szarkasztikus humora, csipkelődő természete pedig még vonzóbbá teszi. Egyikük sem tudott a forgatás előtt lovagolni, két hónapos intenzív tanfolyamon vettek részt, Ervin ledobott tíz kilót, Andrea abbahagyta a bagózást a szerep kedvéért. A rekord támogatás miatt nagy volt rajtuk a nyomás, a fiatal délvidéki színésznőnek ez mindössze csak a harmadik nagyjátékfilmje, főszerepből meg az első, de gyanítom, nem az utolsó. Ha Balsai Mónika az új Eszenyi Enikő, akkor ő az új Básti Juli vagy az új Udvaros Dorottya, akinek olyan ajkai vannak, mint Angelina Jolienak. Ervinnek meg be kellett bizonyítania Andy Vajnának, aki nem hitt benne, hogy igenis el tudja játszani a szerepet. (Örülök, hogy végül nem Stohl Buci kapta a szerepet, neki a Meseautó jutott a romkomokból.) A kosztümök vagányak, kifejezetten jól állnak a fiataloknak, a vidéki táj, a díszletek tökéletesek, amihez annyira passzol a CGI-technika, hogy szinte fel sem tűnik. Az állatok szerelmesei is jól járnak, szerepel benne kutya, macska, ló parádésan idomítva.   

A mellékszereplők kiválasztása is tökéletes: Gyabronka József 40 évvel Móka Miki után viccesebb és szarkasztikusabb, mint valaha. Kovács Lehel, mint Kincsem „crazy” angol zsokéja, Scherer Péter, mint ravasz lókupec tűnik fel, Seress Zoltán az orosz cár, Fekete Ernő pedig Ferenc József. Egyedül Gerlóczi gróf (Keresztes Tamás) karakterét nem értem, az elején még Blaskovich nagy cimborája, állandó hitelezője, a párbajban ő menti meg részeg főhősünket a felszarvazott kihívó kardjától, majd a film közepétől, mikor Oettingen neki ígéri lánya kezét, átáll a másik oldalra. Lehet Klara babonázta meg ennyire, azon nem csodálkoznék.

A Kincsem látványos, aranyos, bájos film, nemzeti értékeket is sikerül magában hordoznia, anélkül, hogy aktuálpolitikai üzenete lenne. Én nagyon remélem, hogy ezentúl március 15-én, fő műsoridőben nem Bud Spencer és Terence Hill fog a tévében újra és újra verekedni, hanem a legnagyobb magyar telivérnek a versenyeit láthatjuk, mert ez olyan alkotás, amit érdemes többször megnézni.

 

 

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Kincsem (2016)

 

A zenéjét Herendi házi muzsikusa Hrutka Róbert szerezte, míg a főcímdalt korunk dívája Ruzsa Magdi énekli:

 

 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás