Ha a munkád már többről szól – Az öltöztető

Láttam egy filmet. A film érdekessége a főszereplő Antony Hopkins és a számomra név szerint ismeretlen Ian McKellen kettőse igazán.

dresser2015-2A történet a második világháború idején játszódik egy színházban, ahol a bombák zuhanása alatt is telt házzal mennek az előadások, és a társulat a Lear király újabb előadására készül, a 286, vagy 287-re.
Egy bökkenő van ugyan, hogy a főszereplő már nagyon fáradt, és, a szerep első sora nem akar megérkezni, és ezért veszélyben az előadás. Senki sem hiszi el, az öltöztetőjén kívül, hogy az az esti előadás rendben lezajlik majd. Az öltöztetője, akivel több tíz éve dolgozik együtt, az összes darabot fújja, a szokásokat ismeri, a menetet is, hogyan tudja újra lázba hozni a színészt, hogy kiálljon a színpadra, és újra vastaps kíséretében jöjjön le.

Miután végignéztem a filmet, és valamennyi hatással volt rám, a két főszereplő, és a színházi intrikák és a történet érdekessége, kicsit kutattam a film után, és meglepődve láttam, hogy a filmnek már volt 1983-ban egy feldolgozása.

Tovább kutatva, pedig, még megdöbbentőbb volt számomra, hogy Magyarországon, 1980-ban már bemutatták az eredetileg Ronald Harwood által drámaként megírt történetet, nem akármilyen szereposztásban! Antony Hopkins szerepét Mensáros László játszotta, Ian McKellenét Haumann Péter, Emily Watsonét Sütz Ila játszotta, az 1980-as darab szereplői közül már csak Paudits Béla él.

A film rendelkezik mindazokkal a jegyekkel, amelyekkel egy filmdráma, izgalomfokozás, ismeretlen veszély; jótevő, aki maga sem a legtisztább; a színésznő, aki, nem bírja elviselni a szenvedést, a gyengeséget, és fárasztják a játszmák, főszereplő, aki kellően el van telve magától, és a kis szürke mindenhol ott levő, a háttérből irányító nő, aki viszonzatlanul szerelmes. A drámát fokozhatná az a tény, hogy háború van, és az emberek, mégis vágyják a művészetet, és mégis beülnek a színházba, hiába hullnak a bombák, mert hullnak, és hullik a vakolat is.

Mégsem találtam meg az igazi megnyugvást, az igazi katarzist a film végén. Mert a film, és valószínűleg az eredeti dráma sem ad rá igazán esélyt.

Nem találtam meg, mert nincs feloldozás, és feloldozás nélkül nekem nincs katarzis.

Azt gondolom, ettől független, hogyha ennyiszer megmozgatta az alap sztori a rendezőket, akkor valami mégis van a mélyben.

Lehet, hogy az, hogy most itt ütöm a billentyűket. Lehet, hogy az, hogy mégis elgondolkodom azon, hogy ki a fontos nekünk ebben az életben? Ki és mi? Kik és mikor? Hogyan viselkedjünk akkor, ha nem vesznek minket észre, ha nem a miénk a dicsőség, pedig, mi dolgoztunk érte? Lehet, hogy ez, hogy megtanuljuk az ilyen eseteket kezelni. Hiszen az életünk számtalan ilyen esettel mutat rá erre. Mi a helyes, és mi a helytelen? Mikor lépjünk hátra, és mikor előre?

Tehát, ha kíváncsi vagy arra, hogy ez a dráma, mit felel mindezekre a kérdésekre, akkor feltétlen nézd meg ezt a filmet.
Szerintem választ kapsz rá.

 

rank10-7u

Az öltöztető (The Dresser) – színes, magyarul beszélő, angol dráma, 120 perc, 2015
fsz: Sir Anthony Hopkins (Sir), Ian McKellen (Norman)
rendező: Richard Eyre

 

Comments

comments

You may also like...

1 Response

  1. 2016-09-21

    […] Ha valaki, akkor ő megérdemli, hogy top 10 készüljön legjobb filmjeiről és alakításairól. Az öltöztető című filmről már készült kritika, ezért azt jelen válogatás nem […]

Hozzászólás