FilmAddict ars poetica Rónai Katalin tollából

Rónai Katinak sikerült megfogalmaznia, amit szerintem mindannyian csak érzünk. Amiért létrejött ez az oldal. Amit itt mindannyian képviselünk, amiért csináljuk. Igen, ez a FilmAddict ars poeticaja 🙂 (Teller Ágnes)

 

Hogy miért szeretjük a filmeket?

Azt gondolom, azért, mert a jó film mese. És a mesére mindenkinek szüksége van, akárhány éves is az ember. Mert a film, olyan mese, amely a jó könyv varázslatához mérhetően kikapcsolja a napi gondokat, megszünteti a folyamatos félelmeket, amelyeket tudatosan táplálnak belénk, hogy bábuként éljük az életünket.
Jó, jó, tudom, „kenyeret és cirkuszt a népnek”, gondolhatod kedves olvasóm, de nem, nem erről beszélek.

A jó film beléd épül, és tanulsága, hat rád. A romantikus film megadja a hitet, hogy veled is megtörténhet, a humoros film, minden pillanatában arra törekszik, hogy felszabadítsa benned a boldogsághormonokat, a művészfilm továbbgondolkodásra késztet, az életrajzi, megtörtént eseményt feldolgozó, pedig tudatja veled, hogy, bár egyedi vagy, és megismételhetetlen, de amióta a világ, világ, minden egyedi és megismételhetetlen ember arra törekedett valamilyen módon, hogy boldog legyen. Értem ezalatt azokat a diktátorokat és tömeggyilkosokat is, akiknek a másik ember kiirtása, és a hatalom megszerzése volt a boldogság, bár azt is gondolom, lelkük rajta.

A film számomra egy tükör, amely megmutatja, mi az, amin nevetek, sírok, ahol elgondolkodom, ahol eltakarom a szemem, és ahol azt mondom, na igen, ezt nekem is meg kell tennem, hogy továbbléphessek.

Természetes, hiszen, már az első filmek erről szóltak. Hiszen a „Vonat érkezése” c. Lumiére film hatására a nézőtéren ülők rémült és hátrahőkölése, megismétlődött a 3D-s filmek megjelenésével.

Amellett, hogy a témák örök körforgása, bár minden esetben, más-más nézőpontból való feldolgozása, szinte a film megjelenése óta állandó.

Mert miről is van szó?

Hát mi rólunk, Emberekről, a velünk történt dolgokról, örömeinkről, fájdalmainkról. A film tükör, amely minket mutat, és egyben egy olyan iparág, amely erre építve mindezt megteremti.

Mert a jó film szolgál minket.

Kiszolgál.

Említhetnék közmondásokat, arról, hogy mindenkinek más az ízlése, az ingerküszöbe, és más, az, amit a filmekkel szemben támaszt, és más a küszöb, amelyről azt mondja, hogy, „ez igen”.

Manapság egy-egy film nagy tömegeket mozgat meg, és hoz sikereket, mégis sok esetben derül ki az, hogy ami nekem tetszik, az nem biztos, hogy tetszik másoknak.

Mégis, vannak örök klasszikusok, amelyek megmelengetik a szívemet, ha csak rágondolok, és bár nagyon sokszor láttam őket, vittem el rájuk gyermekeimet, mégsem tudom ezeket a filmeket megunni.

A megunhatatlan fantasztikus, és örök élményű filmek – megengedve, hogy az emlékezetem hálójában elveszetteket nem említem, – Chaplin-filmek, az Audrey Hepburn filmek, a Barbra Streisand filmek, az Óz, a számomra első Maugli-film, a Kabaré, a Lovakat lelövik ugye? a Fellini, Antonioni, a Bergman, a Pasolini mozik.

Az angyalok városa, az összes Shirley MacLaine film, az Audrey Tautou által fémjelzett Amelie filmek, és, ahogy egyre mennék beljebb a nevekbe és a filmekbe, egyre több, régi nagy férfi színész név jut eszembe, ami persze nő létemre, nem csoda, hiszen a szép férfiszínész minden életkorban megdobogtatja a női szíveket.

Teljesség igénye nélkül, azok az amerikai és európai férfiszínészek, akik nekem valami fontosat megmutattak, s sajnos már fentről integetnek: Mastroanni, Gassmann, Paul Newman, Tony Curtis, Jack Lemmon, Walter Matthau, Alain Delon, Humprey Bogart, Jean Paul Belmondo, Spencer Tracy, Antony Quinn, Chaplin, Gregory Peck, Luis De Funes, Gerard Philippe.

Természetesen, de nem hagyhatom ki a ma élő idősebb generáció fenoménjait: Jack Nicholson, Clint Eastwood, Morgan Freeman, Dustin Hoffman, Gene Hackman, Kirk Douglas, Antony Hopkins.

És, persze a csodás nők! Gréta Garbo, Ingrid Bergman, Marlene Dietrich, Claudia Cadinale, Brigitte Bardot, Jane Fonda, Gina Lolobrigida, Monika Vitti, Sophia Loren, Penelope Cruz, Nicole Kidmann, Meryl Streep, ó, és sorolhatnám a végtelenségig.

Számolni sem tudom, számtalan, és megismételhetetlen filmek, színészek, színésznők!

És még a magyar csodás alkotásokat nem is említettem! Hiszen, volt idő, amikor a magyar filmekben hazánk legnagyobb színészei aktív részesek voltak, és legtöbbjüket a filmek által, sőt, később a televíziós sorozatok által láthattuk sokkal gyakrabban, mint, ahogy a színházba eljutottunk volna.

Filmtörténeti alapjaimhoz hozzátartoznak azok a magyar filmek, amelyeket sokszor láttam, de minden egyes alkalommal ugyanaz a fantasztikus hangulat vesz rajtam erőt, ha újra láthatom.

Újszülött vagyok, akinek minden vicc új, minden egyes alkalommal rá tudok csodálkozni, és hangosan kacagni, vagy sírni a Hattyúdal, a Körhinta, a Szerelem, a Jancsó filmeken.

A sorból nem maradhat ki a Kabos Gyula, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Karádi Katalin, Latabár, Jávor Pál által fémjelzett összes film.

Az a nemzedék, akik közben már az Égi filmgyárakban forgatnak, de meghatározói voltak filmélményeimnek: Páger Antal, Salamon Béla, Gózon Gyula, Garas Dezső, Sinkovits Imre, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Psota Irén, Dayka Margit, Mezei Mária, Somogyvári Rudolf, Berek Kati, Papp Éva, Kiss Manyi, Őze Lajos, Vass Éva, Gábor Miklós, Ráday Imre, Básti Lajos, Domján Edit, Sütz Ila.,Agárdi Gábor, Csákányi László, és sokan mások.

És a csodás filmélményeim: az Árvácska, a Tizedes, meg a többiek, a Tanú, a Ripacsok, a Nagy utazás, a Csinibaba, az Üvegtigris, az Abigél, a Tenkes kapitánya, és a Keménykalap és krumpliorr sorozat, és természetesen a magyar rajzfilmek, a Macskafogó, a Vuk, a Pom-Pom, és ezeket is sorolhatnám a végletekig.

Kutatom az okokat, hogy mi az a varázslat, amely a különböző filmek nézésére biztatott, és mi lehet az a varázslat, amely örökké emlékezetessé tette mindezeket?

Azt gondolom, nem kell keresni, hiszen, mindenkinek vannak kedves filmjei, és szívébe zárt színészei, akik a filmben azt jelenítik meg, amire mi itt a földön, folyamatosan vágyunk.

Vágyunk, és várjuk, hogy megélhessük, a saját boldogságunkra, a szeretet áramlására, a szerelemre, a barátságra, az együttérzésre, a harc végső megnyerésére, a gyermekeink mosolyára, vagyis, mindenre, ami az Élet alapjait képzi számunkra.

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás