Farkasokkal harcoló – Fehér pokol (2011)

 

The gray- fehér pokolJohn Ottway (Liam Neeson) egy északi olajkitermelő telep vadásza: feladata, hogy a munkásokat megvédje a rájuk támadó kiéhezett farkasoktól. A hófödte olajmezőknél csak Ottway lelke fagyosabb: imádott felesége tragikusan korai halálát még mindig nem tudta feldolgozni, úgy érzi, nincs miért élnie. Ám amikor a munkásokat szállító repülőgép vele együtt lezuhan a lakatlan alaszkai vadonban, mégis feltámad az életösztöne. A maroknyi túlélőcsapat vezetőjeként nemcsak a könyörtelen időjárással kell megküzdenie, hanem a területen portyázó vérszomjas farkasfalkával is.
 
Joe Carnahan forgatókönyvíró-rendező A szupercsapat után ismét Neeson mellett voksolt. Választása telitalálat, a Fehér pokol ugyanis amellett, hogy egyszerű akciófilmként is megállja a helyét, többlettartalommal bír, ebben az összetételben pedig remekül érvényesül a szálfatermethez és marcona arcvonásokhoz társuló érzékeny lélek és jelentős színészi képesség. Az is elismerésre méltó, ha valaki 56 évesen kezd akciósztár-karrierbe: úgy tűnik, semmi sem lehetetlen.
Bár az embertelen körülmények ábrázolása és az izgalmas jelenetek a mondanivalóra kevésbé fogékony nézőket is lekötik, ha a Fehér pokol csak annyi volna, hogy néhány férfi a farkasok és a hideg elől megpróbál elmenekülni, erős közepes kategóriába kellene sorolnunk a filmet. Egyrészt azért, mert a befejező jelenetet leszámítva a történések kiszámíthatóak, másrészt nem is igazán realisztikusak. A farkasok kicsit műnek hatnak, és ha azt vesszük, hogy a valóságban mennyi esélye lett volna ellenük ennek a néhány fegyvertelen embernek, bizony csak egy rövidfilmnyi időre futotta volna.
Szerencsére azonban Carnahan nem elégedett meg a történet túlélőfilm-rétegével, és ha nem is egyforma mélységgel, de a szereplők jellemének, sorsának, motivációinak ábrázolásával sokkal többet tudott elmondani, mint hogy ki öl meg kit. Az élet értelme, a hit fontossága és Isten létezése is beszédtéma az életükért küzdő munkások között, de épp csak annyira, hogy nem érezzük túlzásnak. A néző azon tanulság levonását sem úszhatja meg, hogy „habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr”, vagyis hogy az ember ugyan megpróbálhatja uralma alá hajtani a természetet és kiaknázni annak kincseit, ha kicsit rázósabbá válik a helyzet, nem kérdés, ki az erősebb.
Az eredeti filmcím, a The Grey sem csak a farkasok bundájára utal valószínűleg, hanem a főhős lelkében uralkodó félhomályon kívül arra is, hogy a dolgok általában nem feketék vagy fehérek, a jó és a rossz sem mindig választható szét élesen, és hogy a magyar címre is utaljunk: a mennyországot néha csak egy hajszál választja el a pokoltól.
Ami a szereplőket illeti, Liam Neeson olyan, mint a jó bor: az idő előrehaladtával egyre csak nemesedik. Egyedül is elviszi széles vállain a filmet, de a remek színésztársak nélkül kevesebb lenne a szín a fehér szürkeségben. James Badge Dale-nek csak egy nyúlfarknyi szerep jutott, Dermot Mulroney, Frank Grillo, Dallas Roberts és Nonso Anozie viszont tovább velünk maradnak.

Szolgálati közlemény: aki a legutolsó jelenet utáni pillanatra is kíváncsi, az várja meg a stáblista végét!
 
rank10-8

 

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Fehér pokol – The Grey (2011)

 
 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás