Egy berlini nő, Anonyma – avagy nőként megélni egy háborút

Az 2008-as film egy német újságírónő, Marta Hillers naplójából készült, aki magát csak Anonymának nevezi. Anonyma egy fiatal, német értelmiségi nő, aki harmadik személyben, narrátorként mutatja be, írja meg a naplójában a vele történt eseményeket, beszél a saját érzéseiről, ezzel mintha kívülállóként látnánk a történetet, de talán pont ezért nem tudunk vele nem együttérezni.

AnonymaA történet a II. Világháború utolsó heteiben zajlik, a Vörös hadsereg bevonult Berlinbe, és miközben a harcok még dúlnak, a háttérben a civil lakosság küzd a túlélésért. Sok nő igyekszik elrejtőzni a katonák elől, de azok nap, mint nap átkutatják a romokat, így lassan mindenkit megtalálnak.

Ez a film nem egy szokványos háborús film, lövöldözést, harcot keveset látunk benne, annál több női sorsot. Végre nyíltan mesél arról, mi is történik a háborúkban a nőkkel, akik nem harcolnak, csak szeretnék átvészelni a háború borzalmait.

A főszereplő (Nina Hoss) egy nő a sok közül, akiket a szovjet katonák naponta megerőszakolnak.  Anonyma  kicsit beszél oroszul, próbál feljelentést tenni a szovjet  parancsnoknál, de az elküldi őt, azzal hogy az “emberei egészségesek”. Rövid idő múlva így megadja magát a sorsának, nem akar meghalni, kihasználva a nyelvtudását, legalább azt próbálja elérni hogy ő válassza meg, aznap éppen ki követ el rajta erőszakot. Így találkozik Andrejjel (Yevgeni Sidikhin), egy orosz őrnaggyal, aki egy ideig képes megvédeni a többi katonától. Kettőjük közt valamiféle megértés szövődik, mert Andrej feleségét meg a német katonák ölték meg. De Andrej és Anonyma kapcsolatát nem nézik jó szemmel Andrej felettesei, így áthelyezik máshova.  Aztán Anonyma férje hazatér, de két nap után ő is távozik. És megy minden a régi „kerékvágásban” tovább…

A film ugyan egy háborús dráma, de azon felül, hogy a nők életéről szól, azt is nagyon jól megmutatja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, elítélhetjük a szovjet katonákat, de a német katonák  sem különbek, és egy idő után már nem tudjuk, hogy ki a bűnös és ki az áldozat kettejük közül, elmosódnak a határok.

Egy valami viszont világos: a férfiak háborújában az áldozatok a nők, akiket minden alkalommal megerőszakolnak, mindegy kigyőz, ki veszít, a férfiak áttaposnak rajtuk, szabad prédának tekintik őket. Mindezek tetejébe a komoly két napra hazatérő férje is elítéli Anonymát, “szégyentelen szukának ” nevezi.

Hogy miért is érdemes szörnyűségei ellenére megnézni ezt a filmet?

Mert végre látjuk, átéljük, mit érezhet egy fiatal nő a háborúban, szépítgetés, mentegetés nélkül. Látjuk, hogy mire képesek az emberek – legyenek akár nők – a túlélésért, és mire képesek a férfiak, csak hogy éreztessék a hatalmukat. Nem vagyok feminista, de ez után a film után nem lehet nem másképpen nézni azokra a férfiakra, akik ugyan erősnek mutatkoznak a harcokban, de valójában gyengék, mert az ösztöneik irányítják őket.

Ez a film a Világ igazságához ad hozzá egy jó nagy adaggal. A női sorsról: azokról a nőkről szól, akiket a férfiak magukra hagynak a háború miatt; azokról a nőkről, akik aztán rettegnek a férjükért, fiaikért; azokról a nőkről, akiket a férfiak végül megerőszakolnak, eltipornak; és azokról a nőkről, akiket végül még okolni és bűnösként beállítani is lehet az egészért.

Nekem csak egy kérdésem maradna végül: Férfiak, szerintetek ez így rendben van?

rank10-8u

 

Egy berlini nő – Anonyma (Anonyma – Eine Frau in Berlin) – színes, német-lengyel háborús filmdráma, 131 perc, 2008

fsz: Nina Hoss (Anonyma), Yevgeni Sidikhin (Andreij Rybkin)
rendező: Max Färberböck

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás