Egy apró, gurulós energiabomba – Melissa McCarthy 6 legjobb filmje

 

Hiába már lassan húsz éve pörög a filmvásznon, mégis csak most nyáron figyeltem fel úgy igazán Melissa McCarthy-ra. Egy kis apró, mindössze 157 cm magas energiabomba, aki szépen csendben, kitartóan dolgozott amíg el nem érte, hogy ma már az ő karakterére írnak filmeket.
A kedves mosolyú duci lány mellékszereplőből az évek során felküzdötte magát a hollywood-i főszerepekig. Tulajdonképpen az öcsém hívta fel a figyelmem rá, mikor néhány hónapja nálam nyaralt. Esténként kerestünk mindig valamilyen filmet egy kis esti mozizásra, így az egyik nap felvetette, hogy nézzünk meg valamit a kedvenc színésznőjétől. Ahogy fogalmazott, a „nagyon vicces Melissa McCarthy-tól“, aki többnyire valamilyen antiszociális és/vagy gonoszkodó, negatív, pesszimista karaktert alakít, és ugyancsak az, aki a filmek végére természetesen mindig báránnyá szelídül, vagy legalábbis megpróbálja.

A Szívek szállodája (Gilmore Girls) sorozat Sookie St. James, a mindig jókedélyű, energikus, bolondos és lelkes szakácsnő szerepében (2000-2007) mutatkozott be először a közönségnek, a főszereplő Lorelei (Lauren Graham) legjobb barátnőjeként. A Gilmore Girls meglehetősen nagy rajongótáborának egy jó hír: most november 26-án a Netflixen az új évad (!!!) bevezetéseként és “újramelegítéseként” egy 4 részből álló vadi új bemutatót tűzött műsorra. Aki még nem találkozott vele, annak egy kis ízelítő a trailerből:

 

 

A sorozat adatlapja a Mafab.hu-n: Gilmore Girls – Szívek szállodája (2000-2007)

A Gilmore Girls sikerei után Melissa több kisebb szerepet kap különböző filmekben (pl: Charlie Angyalai).

Hiába a több éves filmes múlt, az áttörést a Koszorúslányok című film mellékszerepe hozta el neki, a legjobb női mellékszereplő kategóriájában Oscar díjra jelölték. Egyre fontosabb szerepeket kapott, 2013 óta pedig főszerepeket is.

2016-ra pedig elérte, hogy – mint anno Bruce Willis-re a kilencvenes években, vagy mint Liam Neeson-re az elmúlt néhány évben – a forgatókönyvírók a karakterére írják a történeteket. Összegyűjtöttem hat filmjét az elmúlt évekből, jól látható milyen ügyesen lépeget előre, szépen türelmesen kivárva, amíg eljönnek a neki szánt szerepek, vagyis inkább, amíg rászabják a szerepeit. A listán hat olyan filmje szerepel, amelyeket mindenképpen ajánlok megnézésre, bár nem feltétlenül nyerte el mindegyik a tetszésem.

Kezdjük a listát a „gödör aljáról”:

 

  1. Szellemirtók (Ghost Busters) 2016

Hiába a legfrissebb filmje, mégis ezzel kezdem a felsorolást, mert ennél talán csak a „Tammy“ című filmjét találtam nagyobb mellélövésnek, igaz, azt annyira, hogy bele sem került a listámba.  A 2016-os Szellemirtókban Abby-t, egy paranormális jelenségeket kutató tudóst játszik, aki mindenképpen szeretné bebizonyítani, hogy léteznek szellemek. Miután kibékül a régi, egyébként fizikus barátnőjével Erinnel (Kristen Wiig), és összeállnak a mindenféle szerkentyűkhöz értő Jiliannal (Kate McKinnon) és a metrójegyeket áruló, a várost nagyon jól ismerő Patty-vel (Leslie Jones) nekiállnak szellemekre vadászni. Az üzlet döcögősen indul, talán mert a bevételt a szerény képességekkel megáldott titkár, Kevin (Chris Hemsworth) fizetésére pazarolják, de szerencsére itt is igaz a mondás, „Aki keres, az talál“, vagyis aki szellemet keres, az talál is, így a film végére talán már túl sok is lesz a jóból.

Akik szerint Melissa McCarty túl harsány, túl közönséges, vagy csak egyszerűen túl „sok“, biztosan szerették a szerepében, mert nagyon visszafogottan adagolta saját magát. Mivel én nagyon szeretem a stílusát és mindig jókat nevetek a filmjein, így én sajnáltam, hogy beszürkült és mint egy levágott szárnyú madár vergődött végig a filmen. Gondolom teret akartak hagyni a többi szereplőnek is a kibontakozásra, és dicséretes, hogy ha kell, akkor vissza tud venni magából, de amennyire erős volt a színészgárda, nyugodtan szabadjára engedhette volna a valódi önmagát, elfért volna a vásznon a többiek mellett.

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Szellemirtók – Ghostbusters (2016)

 

  1. Koszorúslányok (Bridesmaids) 2011

Ebben a filmben a vőlegény furcsa, fiús húgát alakítja, akit a családi kötelék miatt muszáj bevenni a koszorúslányok közé. Egyértelmű, hogy a Másnaposok film mintájára itt is szerettek volna egy olyan karaktert csempészni a történetbe, aki mind a kinézetével, mind a viselkedésével éles ellentéte a többi szereplőnek. A Másnaposokban Alan Garner (Zach Galifianakis) alakítja a kissé visszataszító, de a programból ki nem hagyható rokont, a Koszorúslányokban pedig McCartyra esett ez az egyébként hálás szerep, mert a film Oscar jelölést hozott neki a legjobb női mellékszereplő kategóriában 2012-ben. Egyáltalán nem meglepő, hiszen üdítő volt nézni, ahogy otrombán belerondít a rózsaszín csillámfelhőbe burkolt pihe-puha plüss cukiskodásba, így az sem, hogy ennyi év távlatából számomra már csak ő és a főszerepet játszó Annie Walker (Kristen Wiig) játéka maradt emlékezetes.

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Koszorúslányok – Bridesmaids (2011)

 

  1. Személyiségtolvaj (Identity Thief) 2013

A filmet néhány hete néztem meg először, valahogy elkerülte a figyelmemet, pedig a maga műfajában egyáltalán nem rossz, kellemes szórakozást nyújt másfél órára. Főleg azért tetszett, mert pont olyan benne, amilyennek szeretem, és érdekes, hogy rögtön az első főszerepében, amelyre egyébként közel tizenhárom évet várt, megtalálja a saját, egyedi stílusát.
Diana szerepében egy gátlástalan, erőszakos személyiségtolvajt alakít, aki ártatlan emberek adataival visszaélve elkölti a pénzüket. A filmbeli ellenfele és partnere Sandy Patterson (Jason Bateman) a jóravaló, becsületes családapa, akinek az élete elindul a lefelé a lejtőn ahogy Diana kicsalja tőle telefonon az adatait. Összecsapnak a hullámok a feje felett, kilép a jófiú szerepéből, és hajtóvadászatot indít Diana ellen, hogy visszaszerezze az életét.

Remekül kiegészítik egymást a filmben, a két ellentétes karakter nagyszerűen ki tud bontakozni, hogy szinte rögtön utána az ellenkezőjét is bebizonyítsák. Vagyis egyikük sem  csak „fekete“ vagy csak „fehér“.

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Személyiségtolvaj – Identity Thief (2013)

 

  1. A kém (The Spy) 2015

A filmet háromszor kezdtem el megnézni, de csak harmadszorra jutottam tovább az első jeleneten. Akkor is csak azért, mert többen állították, hogy higgyem el jó a film, csak át kell esni az első néhány percen. Igazuk volt, ahogy átvergődtem magam Jude Law szenvedésén, már remekül szórakoztam, és jó volt viszont látni a fővárosunkat is az egyes jelenetekben. Szerintem ez az első film, ahol igazán ráéreznek Melissa McCarty karakterére, aki kissé erőszakos, bumfordi, cinikus de emellett vicces, eredeti és kedves. Végre nem az ápolatlan, férfias és közönséges szerep jut csak neki, hanem az igazi nő szerepe. Aki tud csinos, vicces, elszánt, kócos, és akár visszataszító is lenni, de semmiképpen sem csak az egyik.

Egy CIA ügynök szerepében tűnik fel, akinek először lesz lehetősége éles helyzetben, terepen kipróbálnia magát. Hamar felnő a feladathoz, és a hosszú, íróasztal mögött töltött évek ellenére is rugalmasan, kreatívan és hatékonyan iktatja ki szépen sorjában az ellenségeit.

A film adatlapja a Mafab.hu-n: A kém – Spy (2015)

 

  1. A Főnök (The Boss 2016)

Az első szerepe, amelyet már egy az egyben a karakterére írtak, a kemény, kissé harsány, magabiztos nőre, aki nem fél visszaszólni, és a saját érdekeit szem előtt tartva mindenkin átgázolni. És persze akinek azért vajból van a szíve.
A második olyan filmje, amelyet a férje Ben Falcone rendezett. (Az első a 2014-es Tammy, amelyet, ahogy már fent említettem, szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mert hiába főszerepet játszik benne, annyira gyenge és visszataszító az egész – még Susan Sarandon játéka sem tudta megmenteni – hogy inkább tett rosszat a karrierjének a szerep mint jót. )

A film megfelel az elvárásainknak, nekem személy szerint a kedvencem a felsorolásból, mert nagyon egyben van. Nem feltétlenül azért, mert a film elejétől a végéig hangosan hahotázhatunk, hanem mert otthonosan mozog a szerepében, mondhatni kényelmesen kinyújtózkodik, hogy teljesen összhangban lehessen a gátlástalan, mindenkin átgázoló, minden helyzetet a javára fordító, ám mégis szerethető főnökkel. A történetben a sikeres üzletasszony Michelle Darnell (Melissa Mccarty) bennfentes kereskedés miatt börtönbe kerül. A szabadulása után a volt asszisztense Claire Rawlings (Kristen Bell) kislánya, Rachel (Ella Anderson) unszolására befogadja őt magukhoz. Már magában ez a helyzet is rengeteg vicces szituációt eredményez, de igazán akkor indul be a sztori, amikor Rachel osztálytársai segítségével egy süti (brownie) birodalmat készül felépíteni. Kristen Bell szerepében megint kapott egy nagyszerű ellenpólust, a jó embert, aki folyamatos akadékoskodásával próbálja visszafogni a gátlástalan McCarty-t.

A film adatlapja a Mafab.hu-n:  A Főnök – The boss (2016)

 

  1. Női Szervek (The Heat) 2013

Egy közös szerep az isteni Sandra Bullock-kal. Nekem megunhatatlan, és mivel valamelyik tévécsatorna mindig műsorra tűzi, így már láttam magyarul, angolul és legutóbb németül is. Olyan mint egy jó Cameron Diaz vígjáték, az ember biztosan számíthat egy szórakoztató másfél órára.

Shannon Mullins szerepében ismét egy lobbanékony, agresszív, visszataszító és ápolatlan bostoni nyomozót alakít, aki minden eszközt bevet, hogy felszámolja  a bűnözést a körzetében. Egy drog báró ügyében együtt kell dolgoznia az arrogáns, tökéletességre törekvő FBI Ügynök Sarah Ashburn-nel (Sandra Bullock). Először utálják egymást, de a film végére egész jó barátok lesznek.  A film megosztó, nekem és még jó néhány ismerősömnek nagyon tetszett, de sokan nem értik, hogy mi a vicces benne. Szerintem aranyos, ahogy a két, különböző módon antiszociális Szerv remek partnerre talál a másikban, és megtanulnak igazán jól együtt dolgozni. Érezhető az elkészült filmen is, hogy a két színésznő között működött a kémia, egyikük sem játszotta túl a szerepét, bár az is igaz, hogy mind a ketten a bevált recepthez nyúltak. McCarthy-nak már a Koszorúslányokban is bejött ez a darabos, a női finomságot teljesen nélkülöző szerep, pont ahogy Sandra Bullock is tovább evezett a Beépített Szépség sikerének farvizén.

A magyar címnek pedig egy nagy piros pont, általában mindig fogom a fejem, amikor a „frappáns“ fordításokat olvasom, de ebben az esetben nagyon találó.

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Női szervek – The heat (2013)

 

Biztos vagyok benne, hogy megosztó személyiség, és legalább annyian menekülnek el a nézőtérről ha feltűnik, mint ahányan csak miatta ültek be. Ügyesen megalkotta a Melissa McCarthy jelenséget és márkát (egyébként ruhakollekciói is vannak), mindenki tudja, hogy mit várhat ha leül a filmjei elé. Néha kicsit alpári, de ugyanakkor élvezhető humort és karaktereket, ami hozza a szokásos 1,5-2 órás önfeledt vidámságot. És néha nem is kell több.

 
 
 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás