Bazi nagy francia lagzik – szerelem színesben

 

A sors fintora, hogy ezt a filmet a Franciaroszágban történt terrortámadás után 1 héttel láttam. Kár, hogy ennek a filmnek nem volt nagyobb hírverése, pedig az egész világnak tartogat értékes mondanivalót és mindezt fantasztikusan humoros formában tálalva.
Bízzunk a jövőben, talán ennek a kis hírverésnek köszönhetően is a következő generációk már másképpen tudnak tekinteni a másságra, vagyis a nemzeteink közötti különbségekre, vagy első látásra különbségnek tűnő hasonlóságokra.

Elsőre persze a Bazi nagy görög lagzi c. film után azt gondoltam, hogy ez is valami jó kis – általam azért szeretett – nyálas és elcsépelt utánzat lesz, de nagyon kellemesen csalódtam. Persze itt is van romantika, meg szerelem, de hozza azt a fajta őszinteséget és öniróniát, amelyet én eddig csak ritkán láttam a különböző nációjú filmekben, vagy olvastam könyvekben.

 Az a kép alakult ki bennünk a franciákról, hogy eléggé önimádó nemzet, legalább is ennek hírében állnak. Ezért is már előre izgalmasnak ígérkezik az a helyzet, hogy a Verneul házaspár (Christian Clavier és Chantal Lauby) négy fiatal leányából három: Isabelle (Frédérique Bel), Odile (Julia Piaton) és Ségolene (Emilie Caen) bevándorlók gyermekeiből választottak maguknak férjet. Az örömszülők nem túl nagy örömére így van kínai, muszlim arab és szefárd zsidó vejük.
bazinagyfrancialagzik1A nevetőizmainkat igen csak igénybe veszik azok a jelenetek, amikor a Verneul család próbál békésen eltölteni egy családi ünnepet, kínosan ügyelve arra, hogy ne legyenek a különböző nációk számára érzékeny kijelentések és tettek, ami persze – gondolom, nem árulok el nagy titkot – nem jön össze. Igazán komikus, hogy amikor bedühödnek egymásra, az arab vej pl. „rizs-zabálónak” nevezi kínai sógorát, és persze mindegyik vej jó helyezést ér el a másik nemzet (ill sógor) szapulásában.
Ezek után az örömszülők nagyon reménykednek, hogy negyedik lányuk választottja már egy „normális”, katolikus családból származik majd. Ez a reményük végül részben be is jön, hiszen Laure (Elodie Fontan) választottja ugyan katolikus vallású és Charles a neve (Noom Diawara), azonban Afrikából, Elefántcsont-partról származik, így az ifjú arajelölt – a családja hozzáállását ismerve – sokáig titkolni próbálja, hogy vőlegénye valójában színes bőrű.
Miután a család megtudja, hogy Laure választottja is „idegen nemzetiségű”, a lányok édesanyja depresszióba esik, emiatt a már férjezett másik három lánytestvér és férjeik megkísérlik bebizonyítani az újdonsült, színes bőrű férj-jelöltről, hogy nem Laure-hoz való. Ehhez jön majd még ráadásnak, hogy az ifjú vőlegény édesapja sem a toleranciájáról híres.

Azt gondolom, ez a film igazán kacagtatóan mutatja be a „sápadt arcúak”, „sárgák”, „Kohn-ok” és „fekák” egymáshoz fűződő viszonyát, a gondolkodásukat, érdekes szokásaikat, hibáikat s persze esendőségeiket. Emellett bőven tartogat a film még vicces helyzeteket, hogy mi mindenre képesek a családtagok, mennyi őrültséget hajlandók bevállalni, hogy felmenőik vagy a szülők szempontjából a lányaik és vejeik lelki nyugalma ne sérüljön.

Végül azért természetesen garantált a heppiend, az apósjelöltek esküvő megakadályozó törekvései sem jönnek be, sőt, a végén kiderül, hogy a pia bizony mindig összehozza a nemzeteket, vagy legalább is az egész esküvősdi ellen leginkább fellépő örömapákat mindenképp!

Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni!

 

rank10-8u

 

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Bazi nagy francia lagzik

 
 

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás