Az eltűnt nő nyomában – zsák meg a foltja (Holtodiglan)

 

A David Fincher rendezésében készült amerikai pszicho-thriller az azonos című, nagysikerű Gillian Flynn regény adaptációja, melyben a családon belüli erőszak és annak feldolgozása adja a történet gerincét.
A történet szerint a bájos és mindenki által kedvelt Amy-nek (Rosamund Pike) hirtelen nyoma vész, a gyanú pedig egyre inkább a férjére, Nick-re (Ben Affleck) terelődik. Nick-et láthatóan nem különösebben érintette meg felesége eltűnése, de határozottan kiáll amellett, hogy semmi köze a történtekhez. Kapcsolatuk már egy ideje megromlott, ezt a nő naplójából tudjuk meg, és még inkább megbizonyosodunk afelől, hogy a férje akart megszabadulni tőle.

Spoiler!
GoneGirl2Bár már szinte félidőnél járunk, az első csavar csak akkor üt be igazán, mikor Amy felfedi magát a nézők előtt. Nem kis tervet eszelt ki, hogy megrendezze az eltűnését, majd később a saját halálát, és ezáltal Nick-et lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen mindent úgy intézett, hogy egyértelműen a férjét vádolják meg a gyilkossággal. Mindezt azért, mert rájött, Nick csalja őt az egyik diákjával. Amy egy nagyon okos, de ahogy egyre jobban belemerülünk a múltjába, kiderül, hogy teljesen eszelős nő is, aki nem viseli el, ha átverik. A bosszúért pedig hajlandó bármit megtenni, még akár magában is kárt tenne, csakhogy hiteles legyen. Bár az „eltűnése” közben többször újra kell terveznie a lépéseit, ez nem okoz neki gondot, és minden helyzetben feltalálja magát.

A film nem csak az elromlott kapcsolatokat példázza jól. Kívülállóként sokszor nem értjük, hogy a rendszeresen megalázott/megvert asszony miért marad a férjével, miért nem lép ki egyszerűen a kapcsolatból. A helyzet az, hogy ezek az emberek úgy vélik, ők összetartoznak, és senki sem érti meg őket jobban a párjuknál. Úgy gondolják, a másik hibái ellenre nekik ők jelenti az igazi társat, és akármi is történjen köztük, nem tudnak elszakadni egymástól, és talán nem is kell. Persze, ezekből a kapcsolatokból igenis ki kellene lépni, de ez egyáltalán nem egyszerű, és ha az egyik fél nem áll a sarkára, akkor ez nem fog megváltozni. Az egész szituációban, és ezáltal magában a filmben is, az a legijesztőbb, hogy aki benne van egy ilyen kapcsolatban, tudja, hogy nem tud menekülni belőle, idővel pedig beletörődik, és szépen lassan megszokja a nyomort.

David Fincher-hez igazán illet az alapsztori, a rendező pedig hozta a tőle megszokott borús hangulatot, a félhomályt, és a véres jeleneteket is természetesen. A színészek remekül hozzák a karaktereket, Rosamund Pike hátborzongató alakítást nyújt, és még az általam kevésbé jó színésznek tartott Ben Affleck is kitett magáért. A feszültség az egész film alatt érezhető, amihez nagyban hozzájárult a zeneszerző, Trent Reznor, a Nine Inch Nails nevű indastrial metal együttes énekese. Bár a film első része kissé vontatott, a második felében igencsak felgyorsulnak az események, és a végére annyira feldühít bennünket, hogy a the-end után csak nézünk értetlenül magunk elé, és azt mondjuk: ezt nem hiszem el.

 

rank10-8u

 

Teller Ági “különvélemény”, ami inkább plusz vélemény:

Teljesen egyetértek Anita ajánlójával, én max a saját pár gondolatomat tenném még hozzá kiegészítésként.
Nekem őszintén nem tetszett ez a film. Elsőre. De elkezdtem rajta gondolkodni, hogy vajon mért nem. Aztán rájöttem, hogy mert nem akarok a szereplőkkel azonosulni. Mert ez az a fajta mentalitás, amitől az életben is próbálom magam távol tartani, még ha látom is, hogy mennyien belesnek ebbe a csapdába. És itt totálban megkaptam, átérezhetően, csontig hatolóan, profin. És utáltam. De Finchernek szerintem ez is volt a szándéka. Nálam elérte. Mert át kellett éreznem a teljes tehetetlenséget, amikor nem tudod bebizonyítani egy dologról, hogy nem történt meg – a negatív bizonyítás abszolút csapdája. Amikor belelátsz két ember valódi játszmájába, amiből őszintén egyik se akar kilépni, mert ott élnek igazán, az egy másik kérdés, hogy milyen életet, milyen áron. De valójában ők választották maguknak, ők maradnak benne, sőt visszamennek bele. Zsák és a foltja. És ami különösen mellbevágó ebben a szerepjátékban, hogy a “klasszikusabb felállással” szemben, ahol a nő a bántalmazott fél és férfi a bántalmazó, itt a férfi lesz a bántalmazott, elnyomott, és a nő az elnyomó. Ettől még inkább meg- és felkavarodik minden bennünk.
És ahogy Anita írta, tényleg nincs katarzis a végén, csak értetlen düh, hogy most mi a szar van? És aztán rájössz, hogy egy ilyen kapcsolatban csak az van, ennek a filmnek nem lehetett más a vége. És akkor eljutsz oda, hogy basszus ez egy nagyon is, hogy jó film, csak nem úgy, ahogy várnád.

 

rank10-8u

 

Holtodiglan (Gone Girl) – színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 145 perc, 2014

Mafab link: http://www.mafab.hu/movies/gone-girl-130261.html

Comments

comments

You may also like...

1 Response

  1. 2016-06-15

    […] Az eltűnt nő nyomában – zsák meg a foltja (Holtodiglan) […]

Hozzászólás