Arrival avagy Érkezés – térben és időben

 

Ez nem kritika. Nem is egy élménybeszámoló. Inkább benyomások gyűjteménye. Az ember beül ugyanis egy sci-fi-re, amiben deklaráltan űrlények is vannak, meg kapcsolatfelvétel, és amit kap, az nem egy tipikus sci-fi. Hanem inkább egy kisebb érzelmi sokk. Aminek a végén nincs katarzis, pláne nem happy end. De van valami, ami elgondolkoztat, érzelmileg megmarkol és felráz, sőt: pofon vág.

A történet a főhősnő bemutatásával kezdődik. Pontosabban ő, és a leánya bemutatásával. Dr Louise Banks (Amy Adams), a csinos nyelvészprofesszornő, egyedül neveli kislányát, akinek emlékszerű képsorokon látjuk a növekedését, és aki nagyjából a felnőtté válás küszöbén, egy betegség miatt meghal. Megrázó kezdet, de a néző figyelmét hamar elvonja a kibontakozó, globálisabb cselekmény. A Föld 12 pontjára idegen lények űrhajói érkeznek. Az összes ország tudósai igyekeznek felvenni a kapcsolatot a lényekkel, akik erre készségesnek is mutatkoznak. De sajnos ott van a „nyelvi” akadály. És ez az akadály nem is olyan kicsi.

arrival-movie_amy-adams_jeremy-rennerAmerika is összegyűjti a legjobb tudósait a feladatra. Köztük van Louise is, mint nyelvészprofesszor. Az UFO-hoz szállítják, és itt ismerkedik meg egy másik tudóssal: Ian Donellyvel (Jeremy Renner). Ian matematikus, és egymást segítve, nyelvészi és matematikai eszközökkel próbálják felvenni a kapcsolatot az idegenekkel.

Az idegen űrhajó, az idegenek (a hétlábúak), és a találkozás körülményei mind sci-fi-be illőek. A történet folyama, a kommunikációs nehézségek, a világméretű válság és a globális háború árnyéka egyaránt elterelik a figyelmünket Louise személyes tragédiájáról.

És itt van az a pont, ahol fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy aki nem látta, és szeretné a lényeges információk előzetes megismerése nélkül megnézni a filmet, az ne olvassa tovább!

 

Mert a történet vége felé jön az a váratlan fordulat, amitől az ember egyszerre hökken meg, és szorul össze a szíve.

Kiderül ugyanis, hogy a hétlábúak jövőbelátók. Pontosabban: egyszerre látják a múltat, a jelent és a jövőt. És ha ez még nem lenne elég, nyelvük megtanulásával Louise is képes lesz ugyanerre. Ő is látja a múltat és a jövőt… És ekkor derül ki számunkra, hogy a film elején bemutatott tragédia nem a múltban történt, hanem a jövőben fog megtörténni.

Ekkor a vérbeli sci-fi rajongó csettint egy nagyot: hogy ez igen, ez aztán a fordulat! De ugyanakkor, mint ember, különösen, ha szülő, „ott marad”, és nem tud mit kezdeni a dologgal.

A dilemma leegyszerűsítve ugyanis ez: megszülhetsz egy csodálatos kis lényt, aki életed boldogsága lesz 16-18 éven keresztül, de a rövidke életének egy szörnyű és szenvedésekkel teli halál lesz a vége. Választhatod ezt, vagy azt, hogy meg sem szülöd a gyermeket, így elkerülöd a halálát és a tragikus véget is… De akkor meg sem születik.

Melyik a jó döntés?

A film azt sugallja, hogy Louise az előbbit választotta. Belefoghatnánk most a fikció logikus boncolgatásába, hogy amennyiben ismeri a jövőt, meg is próbálhat változtatni rajta, és akkor talán a kislánya sem hal meg. Töprenghetünk ezen, de nem ez a lényeg. A film átadott nekünk egy üzenetet, egy sci-fi csomagolásában, de ami valójában egy klasszikus morális dráma. Jó látni, az imdb pontszám (8,4) alapján, hogy a világ mozi nézői nem csak látták, de megértették és megszerették ezt a filmet, és a fájdalmasan szép üzenetét.

Ezért sajátja a film mindenkinek, aki nem (csak) a lézerpisztolyos űroperákat, és látványos képregény-adaptációkat kedveli, hanem az elgondolkodtató, lélekborzongató történeteket is. Nekik készült a film, és ők fogják igazán megérteni azokat a szívbemarkoló mondatokat, amiket Louise a film elején állandóan ismételget a kislányának. „Come back to me” (“Jöjj vissza hozzám!”).

 

rank10-8

 

A film adatlapja a Mafab.hu-n: Arrival – Érkezés (2016)

 
 

Comments

comments

You may also like...

1 Response

  1. 2017-02-01

    […] hogy miért fogott meg ennyire a színésznő, miért van olyan kisugárzása, hogy az Érkezés (Arrival) című film után néhány nappal már ültem is be a következő mozijára. Miért van az, hogy […]

Hozzászólás