Amiért élni érdemes – A bakancslista (The Bucket List)

Ugye mindenki szája mosolyra húzódik, ha az mondom: Jack Nicholson, Morgan Freeman?
És amikor azt kérdezem, és a te bakancslistád?
Na, azt megírtad már?

bucket list 2Én még nem, de, ha egyszer belekezdek, biztos lesz rajta egy olyan tétel, hogy újra végignézni azokat a filmeket, amelyek visító nevetésre, majd mosolygó sírásra késztettek.

Mindenkinek vannak az ismerősei körében olyan emberek, akikre hasonlít ez a két zseniális, több Oscart nyert színész alakít. És feltételezhető, hogy vannak olyanok, akiknek a szereplők szenvedéseiről családtagjuk, vagy saját betegségük jut eszébe.
De a film – minden sztárallűrt mellőző – megformázásában az a csodálatos, hogy még azt is lehet benne szeretni, sőt imádni, amit egyébként más filmeken, dokumentum műsorokban félelemmel teli, “ha nem tudok róla, nincs is” gondolattal kapcsolunk tovább.

Azt gondolom, hogy bár sokak szerint, ez Nicholson hattyúdal filmje, mégsem ezért szeretem. Hanem amiért újra és újra megnézhető, az újszülött kíváncsiságával, az a filmnek, és a két főszereplőnek köszönhető.

Az amerikai, és természetesen, a világ filmgyártása számít arra, hogy az ember, a néző, átérzi azt, amiről filmet készít.
A film témája, egy olyan alapszituáció, amikor egy egyedülálló, mindenkit kihasználó milliárdosról hirtelen kiderül, hogy rákos, és egy autószerelőként dolgozó családapával kerül egyazon kórterembe, a kezelések időtartamára.

Ez az a történet, amely a mindennapi életben, egyfajta „úgy kellett neked, rohadék” érzéssel tölthetné el a milliárdos ismeretségi körét, vagy a bulvár sajtó által kínált sztori olvasóit. Mert, hát, emberek vagyunk, ebből kifolyólag gyarlók, és irigyek, bizonyára a végkifejlet iránt is addig érdeklődnénk, ameddig az arról szól, hogy milyen „büntit” kapott az Univerzumtól az általunk egyáltalán nem kedvelt lény.

Mindaddig, persze, amíg a közvetlen környezetében meg nem jelenik valaki – aki annak ellenére, hogy az élete minden napján rendes, becsületes munkát végzett – ugyanabba a kórterembe jut el, mint a milliárdos, és aki által megismerjük az igazi embert, aki az álarc mögött bujkált addig.

Természetesen, annak a családnak, és mindenkinek, akinek a környezetében egy rákos ember, vagy a rákos ember szenvedéseit végigkísérő család, családtag áll, a film mondanivalója mást jelenthet.

Természetesen, a halál szempontjából is mindegy, hogy ki voltál itt a földi létben.

A legtöbb ember,  élete során,  többször is megéli, hogy elveszít valakit: szülőt, rokont, férjet, feleséget. Aki átélt már ilyet, annak nehéz belegondolni abba, hogy lesz egyszer, amikor már nem lesz ott az az ember, aki igazá fontos nekünk. Nehéz végigkísérni egészen a sírig, mert minden veszteség előrevetíti azt, hogy akármilyen életet élsz is, előbb, vagy utóbb bekövetkezik a vég.

De azt gondolom, ez a film nem erről szól.

Ez a film ugyanolyan mese, mint a Jancsi és Juliska. Mert van benne gonosz, és tiszta ember, van benne szép, és rút, van benne csalárdság és becsületesség, de van benne katarzis, nem is akármilyen.

Mert itt, ebben a filmben, a hitről van szó, arról, hogy akármilyen kemény legény vagy, akármilyen aljas, és másokat kihasználó, van lehetőség és remény arra, hogy megváltozhatsz.

Mert az ember, ha a jósággal, szelídséggel találkozik, jóvá és szerénnyé kell, hogy váljon.

És a katarzis megkönnyeztet, és boldogsághormonokat termel, és azt sugallja, hogy mindig van remény. Ezért nézd meg a Bakancslistát, ha még nem láttad, de, ha láttad, akkor azért nézd meg, újra és újra, hogy megírhasd a saját listádat, és megváltoztathasd az életed, amíg lehetőséged van rá, de akkor is, ha nincs rá lehetőséged, mert az élet, az Univerzum, mindenre megadja a módot, csak oda kell rá figyelni.

rank10-9u

A bakancslista (The Bucket List) – színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 97 perc, 2007
fsz: Jack Nicholson (Edward Cole)Morgan Freeman (Carter Chambers)Sean Hayes (Thomas)
Beverly Todd  (Virginia Chambers) 
rendező: Rob Reiner

Comments

comments

You may also like...

Hozzászólás