79 éves Morgan Freeman – A remény rabjai

 

Tegnap volt Morgan Freeman szülinapja. A 79. Nekem a kedvenc színészeim egyike. Több mint 50 éve a pályán, 118 filmben vagy sorozatban szerepelt. Volt rendező, producer, adta hangját több szereplőnek. És amihez nyúlt, amit vállalt, mindig a tőle megszokott zseniális színvonalon hozta. És még mindig dolgozik, jönnek ki az új filmjei, sorozatai. Ekkora életművet egy ilyen kis cikkben nem lehet összefoglalni. Épp ezért én teljesen szubjektíven a számomra legkedvesebb filmemet venném elő: A remény rabjait.

Nagyon sok mindenről lehetne beszélni ezzel a filmmel kapcsolatban: hogy Stephen King novellájából született a forgatókönyv Frank Darabont keze alatt. Hogy 2,5 millió dollárért sem adta el az forgatókönyvet, csak azért, hogy ő csinálhassa meg. Hogy Morgan Freeman-nek is ez a legkedvesebb filmje. Hogy 7 oscarra jelölték, de egyet se kapott meg, bár ez lett az IMDB legmagasabb pontszámú filmje. Hogy eredetileg is Darabont Morgan Freemanre írta Red szerepét. Hogy Tim Robbins helyett majdnem Tom Hanks lett Andy, de végül ő a Forest Gumpot választotta (mindannyiunk legnagyobb örömére, mert így két zseniális film született ;-)) Számtalan dolog miatt lehetne erről a filmről beszélni, de én egy teljesen szubjektív ok miatt választottam: nekem ez „A FILM”. Legalább egy tucatszor láttam, és mindig hatással van rám. Elringat, felemel, megvigasztal, reményt ad.

Aki nem ismerné még, annak dióhéjban a történet: 1947-ben Andy Dufresne-t (Tim Robbins), a jól menő bankárt ártatlanul életfogytiglanra ítélik a felesége és szeretője meggyilkolásáért, és a Maine állambeli Shawhank börtönbe kerül. Ellis Boyd Redding (Morgan Freeman), becenevén „Red”, már 20 éve a börtön lakója, gyilkosságért szintén életfogytiglanra ítélve. A két férfi rövid időn belül egész életre szóló, mély barátságot köt. Andy évek alatt beletörik-beleszokik a börtönéletbe, bár mindig is kilóg a sorból a csendességével, a meglepő és szokatlan ötleteivel és a megtörhetetlen és mélyről jövő emberi tartásával. A korábbi pénzügyi tudását felhasználva kivételezett helyzetbe kerül: először csak az őröknek, majd végül a börtön igazgatójának is ő lesz az ingyenes pénzügyi tanácsadója, majd a piszkos pénzek kimosdatója. Az ebből származó előnyöket arra fordítja, hogy a társai életét emberibbé tegye: könyvtárat bővít, segít leérettségizni egyik rabtársának. De közben rájön, hogy ő túl sokat tud, őt soha nem fogják „elengedni”, így csak egy dolog marad számára: a lehetetlenség maga, a szökés.

Nem klasszikus börtönfilmről beszélünk: nincsenek akcióhősök, nincsenek megtörhetetlen figurák. Csak hús-vér, nagyon is valódi emberek. A maguk gyengeségeivel, hitükkel vagy hitetlenségükkel, ostobák, okosak, rafináltak vagy nagyon is egyszerűek, jószívűek vagy velejükig gonoszak, szadisták. A legutolsó szereplő is jól kidolgozott, mindenkinek megvan a maga motivációja, mozgatórugója, senki nem fehér vagy fekete. Mindenkiben van jó és van rossz. Ahogy bennünk is. És mindezt zseniális színészi játékkal mutatva be. Szép film, a szó legklasszikusabb értelmében. Barátságról, hűségről, becsületről, kiállásról, bátorságról, árulásról, kapzsiságról, kicsinyességről, bosszúról, bűnről és büntetésről és bűnhődésről. „Itt mindenki bűnös” – mondja Red Andynak. És igaza van, mert nincs olyan hogy ártatlan vagy, valamit elkövettél, amiért ott vagy, ha nem is mindig pont azért, amiről az ítéleted szól. És nem biztos, hogy az az igazi bűnös, aki a rácsok mögött van. Elveszteni az emberséged sokkal nagyobb bűn, mint amit a legtöbben elkövettek ott bent. Aki feladja, az meghal. Ez a valódi büntetése Shawshanknak, a remény elvesztése. Andy hű marad magához, soha nem adja fel. Ő ki akar jutni, új életet kezdeni valahol messze a mexikói tengerparton egy kis halászfaluban.
Ezt a filmet érezni kell. Hagyni, hogy elragadjon, elsodorjon magával a történeteivel, a kis epizódokkal, a színészi játékkal. És megérteni, hogy miért a Remény rabjai lett a magyar címe – mert most az egyszer nagyon találó a fordítás.

Aki már látta, az dőljön hátra és élvezze, aki még nem, az talán emiatt majd megnézi 🙂

Három+1 jelenet szerintem a legfontosabbakból 🙂

Az „opera” jelenet

 

Remény

 

„megbántam-e amit tettem?”

 

és egy kis spoiler a legvégéről 😉

 

Azt hiszem nem fogok meglepetést okozni:

 

rank10-10u

 

A remény rabjai (The Shawshank Redemption) – színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 137 perc, 1994

rendező-forgatókönyvíró: Frank Darabont
fsz: Tim Robbins (Andy Dufresne), Morgan Freeman (Ellis Boyd Redding), Bob Gunton (Warden Samuel Norton), William Sadler (Heywood), Clancy Brown (Hadley kapitány), James Whitmore (Brooks Hatlen)
 
 

Comments

comments

You may also like...

1 Response

  1. 2016-08-24

    […] 1. A remény rabjai (The Shawshank Redemption) (1994) […]

Hozzászólás